Magyarlukafa egy 1234 óta jegyzett apró kis falu Baranya megyében, a Zselici dombság déli peremén. A dombok övezte völgyben tiszta vizű patakok látják el a település alatt fekvő három halas- illetve horgásztavat. A falu északi határában kezdődik a Zselici Tájvédelmi Körzet, mely az ország legkevésbé fényszennyezett vidékeként a Csillagos Égbolt Rezervátum címet is kiérdemelte.
Magyarlukafa Baranya megye és egyben az ország egyik legkisebb települése, mindössze 100 körüli lakosságszámmal. Az itt élők az elmúlt évszázadok során elsősorban állattartással foglalkoztak, hiszen a hatalmas zselici erdőség igen alkalmas volt a makkoltató disznótartásra. Ma már ennek sajnos semmi nyoma nincs, viszont az állatok védőszentjének Szent Vendelnek a tisztelete a mai napig él a településen. Az ő nevéhez fűződik a falu legnagyobb ünnepe a Vendel-napi búcsú, melyen évről évre több ezer látogató vesz részt.
A falu hírnevét a Tájház alapozta meg. Ez az öreg épület, mely valamikor az 1820-as évek környékén épülhetett nem az egykori módon lett berendezve. Az első helység tisztaszobának, a középső helység konyhának, a hátsó lakószoba fazekasműhelynek van kialakítva. Az udvarban két pajta található, a felső pajta faszerkezetű, az alsó pedig egy istállós pajta. Érdemes megnézni az épületek tetejét, melyet hagyományos módon zsuppal –azaz rozsszalmával- fedtek le. Magyarlukafa nagy szerencséje, hogy a zsupptető-készítés ritka mesterségének egyik legavatottabb ismerője és művelője ma is itt él a faluban.
Az egykori általános iskola épületéből került kialakításra a Lukafa Galéria, ahol egész év során különféle kiállítások tekinthetőek meg. A Faluházban számítógépekkel felszerelt információs és kommunikációs központ működik, mely nemcsak a helyiek, hanem a vendégek részére is rendelkezésre áll.
A norvég Stella Polaris Társulat tagjai magyarlukafai házuk pajtáját színházzá alakították át, ahol az előadások mellett workshopokat is tartanak.
A településen jó néhány holland család vásárolt házat, melyet szálláshelyként is hasznosítanak.